Egy országúti kamera felvette, ahogy a havas úton néhány autó karambolozik. Azt lehetne gondolni, hogy ekkor a forgalom megáll, amíg el nem takarítják őket, de csak jönnek az újabb és újabb autók, és a többségük csak tovább növeli a karambolos autókupacot.
Ismét egy érdekesség a QI-ból: ha megkeversz egy csomag kártyát, akkor meglehetősen biztos lehetsz abban, hogy mióta a világon ember létezik, még soha senki sem keverte ki ugyanezt a paklisorrendet. A lehetséges kombinációk száma ugyanis olyan elképesztően nagy, hogy elhanyagolható annak a valószínűsége, hogy valaki valaha is így kevert volna már. Ahogy a műsorvezető mondja: képzeljük el, hogy a galaxisunk minden csillagának egy trillió bolygója van, mindegyiken egy trillió emberrel, akiknél egyenként egy-egy trillió kártyacsomag van, és tegyük fel, hogy mindegyiket másodpercenként ezerszer meg tudják keverni. Ha mindezt az Ősrobbanás óta csinálják, akkor is csak mostanra jutnának el oda, hogy ismétlődni kezdenek a kártyakombinációk. Érdekes belegondolni, hogy egy vacak csomag kártyának tényleg ennyi kombinációja lehet.
Gyakran olvasni olyan hírcímeket, mint például: "Megtalálták a rák ellenszerét?" Mivel úgyis rengeteg hír zúdul ránk a netről, ezért Betteridge törvényét követve ezeket nyugodt szívvel ki lehet hagyni, mivel a címben feltett kérdésre a választ általában az, hogy "nem". A cikkszerző is tudja, hogy kétes alapokon nyugszik a cikk, ezért tesz a biztonság kedvéért a cím végére egy kérdőjelet, de azért leközli az anyagot, hátha mégis rákattint valaki. Ne tedd. Időpocsékolás.
Ez a zene is azok közé tartozik, amelyeket már sokszor hallottunk, de nem tudjuk, hogy mi a címe és ki szerezte. Eredetileg reklámzenének készült, azt bővítette ki a szerző később teljes művé. Ken Jenkins Palladio-jának első tétele:
Te csak ülsz a gép előtt, más meg elmotorozik Alaszkából Argentínába, és ilyen helyeket lát útközben:
Ha nem jártál még kukoricalabirintusban, akkor a Google térképe segítségével bejárhatsz egyet. A jobb felső sarokkal teljes képernyőre nagyítható.
A New York Times nemrég tett egy látványos kísérletet a netes újságcikk műfajának továbbfejlesztésére. Az eredmény nagyon szépen ötvözi a multimédiát a hagyományos újságcikkel. Csak görgetni kell lefelé, és a cikk egyes pontjain automatikusan megjelennek a multimédiás illusztrációk. Láthatóan van potenciál a dologban, valószínűleg a jövőben több hasonló megoldást fogunk látni.
Ha a fenti megnézése után még néznél hasonlókat, akkor itt vannak további próbálkozások:
Snow Fall
The perils at Great Falls
The Black Budget
Cycling's Road Forward
Elegy of a race car driver
Tomato Can Blues
The Jockey
Daft Punk
Greenland Melting
Régebben divatosak voltak azok a képek, amelyeken csak kuszaságot lehetett látni, de ha úgy tudtad nézni, hogy nem a képre fókuszáltad a szemed, akkor egy 3 dimenziós ábra jelent meg. Itt van egy ilyen videós változatban. A képen túlra fókuszálva kell nézni, hogy megjelenjen a 3D effektus.
Sokan tapasztalták már, hogy a bevásárlóközpontokba könnyű belebonyolódni. Az ember céltudatosan megy oda, hogy vegyen valamit, de aztán bolyongás közben hirtelen impulzusoktól vezérelve egészen más dolgokat is megvesz. Ez az úgynevezett Gruen-transzfer, amit a bevásárlóközpontok építői szándékosan beleterveznek az épületbe. A belső felépítés, a fények, a zene, stb. mind azt a célt szolgálják, hogy az eredeti vásárlási szándékot (bemegyek és megveszem) átalakítsák úgy, hogy vevő inkább sétálgasson ide-oda, és minél több dologra rácsodálkozzon.
Nekem az szokott feltűnni, hogy egyes helyeken a mozgólépcsők nem mindig vannak logikusan beállítva. Ha például az ember le akar jönni a második emeletről a kijáratig, akkor ezt nem tudja nyílegyenesen megtenni, mert az első szinten még kell talpalni egy kicsit a mozgólépcső következő szakaszáig. Ez is nyilván a fenti trükközés része, amelynek most már a nevét is tudjuk.
1 hozzászólás | trükk pszichológia vásárlás marketing épület
1. oldal Következő oldal